Új lap

A Móri Fűtőműben a kapcsolt villamos-energiatermeléssel és a kazánokban előállított fűtési és használati melegvíz hőenergiát az elosztórendszeren keresztül juttatjuk a hőközpontokba és adjuk át fogyasztóinknak.

A fűtési célú hőenergia mennyiségét a hőközpontokban mérjük. A fűtésintenzitást, időjárást követő szabályozással biztosítjuk. Az adatgyűjtésből és tárolásból visszakereshetők a korábbi időszakok szolgáltatási jellemzői.

A kívánt helyiséghőmérséklet megrendelésére, módosítására a szabályozhatósági és mérési egységhez tartozó fogyasztói közösség megbízottja jogosult.

A fogyasztói rendszeren bekövetkezett hibát ügyeletünkön lehet bejelenteni. A hibát kivizsgáljuk, a tevékenységi körünkbe tartozó hibákat díjmentesen kijavítjuk, az ezen kívüli hibák kijavítására javaslatot adunk, azokat megrendelés esetén javítjuk ki.

Szeptember 15. és május 15. között lehetőség van a fűtés beindításának és leállításának megrendelésére. Megrendelést a fogyasztói közösség képviselője tehet a hozzá eljuttatott megrendelő nyomtatványon.

Társaságunk a használati melegvizet a tőle vásárló fogyasztói részére a városi ivóvíz hálózatból a fűtőműben lévő hőcserélőn állítja elő. A használati melegvíz előírt hőfoka hibátlan szolgáltatói és fogyasztói rendszer esetén a kifolyónál mérve legalább 45 °C. Az előírt kifolyási nyomást ill. a vízszabványban előírt minőségi jellemzőket is a vízszolgáltató biztosítja. Hibás a fogyasztói rendszer, ha nincs kiépítve a legtávolabbi csapolóig cirkulációs vezeték, vagy a cirkuláció a fogyasztói rendszer üzemképtelensége miatt nem működik.

Díjelemek és hődíjelszámolás

A fogyasztó és a szolgáltató díjfizetéssel összefüggő jogait és kötelezettségeit a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény, valamint Mór Város Önkormányzatának a 47/2004 (XII.20.) sz. a távhőszolgáltatási díjak megállapításáról és alkalmazásáról szóló, valamint a 25/1999./XI.30./ sz. a távhőszolgáltatásról szóló rendeletei határozzák meg.

Az alkalmazott díjszabás kéttarifás, mely alapdíjat és hődíjat tartalmaz.

Éves díj, amely 12 havi egyenlő részletben fizetendő (háztartási célú fűtésnél és melegvíznél: Ft/lm3, az egyéb fogyasztóknál Ft/lm3, teljesítménydíjas fogyasztóknál Ft/MW). Az alapdíj nyújt fedezetet a szolgáltatás fix költségeire, amelyek alapvetően függetlenek a fogyasztó tényleges hőfogyasztásától. Ide tartoznak: a villamos energia és a földgáz energia után fizetett teljesítménydíjak, a tevékenységgel kapcsolatos bérleti díjak, a fűtőmű és a távhőszolgáltató rendszer üzemben tartásának és működtetésének, karbantartásának költségei, valamint a tevékenységre jutó vállalatirányítási és adminisztrációs költségek.

Elfogyasztott hőmennyiség után fizetendő díj (fűtésnél Ft/GJ, melegvíznél Ft/m3 egységáron). A hődíj a fogyasztó hőfogyasztásával arányos díjelem, amely az általunk szolgáltatott hőenergia ellenértékét tartalmazza.

Fűtésszolgáltatás esetén, a tervezett hőfelhasználásnak megfelelő, a fűtési időszakban havonta számlázott hődíj.

Az adott épület hőközponti hőmennyiségmérőjén mért, az elszámolási időszak alatt: tárgyév január 1. és tárgyév december 31. közötti időszakban ténylegesen felhasznált hő mennyisége és annak költsége.

A lakossági fogyasztó a fűtési időszakban hődíj előleg formájában az átalánydíjnak megfelelő összegben részletfizetést teljesít, a lakás (helyiség) fűtött légtérfogata alapján. A szolgáltató a mért fogyasztás szerinti hődíjat a fogyasztói közösséggel kötött megállapodás alapján szétosztja. Megállapodás hiányában a hődíjat fűtött légköbméter arányában kell megosztani. A MÓRHŐ Kft. a fogyasztóval évente egyszer, a december 31-i mérőállások alapján a következő év március hónapban elszámol és a különbözetet a tárgyhavi számlabenyújtás során beszedi, illetve a fogyasztó számláján jóváírja oly módon, hogy azt 30 napon belül megkezdi és 90 napon belül befejezi.

Az egy mérőkörhöz tartozó fogyasztók képviselőjét írásban megküldött részletes kimutatás alapján tájékoztatjuk az elszámolásról.

A számlát a rajta feltüntetett fizetési határidőig kell kiegyenlíteni. Lakossági fogyasztóink késedelmes fizetése esetén a költségvetési törvényben meghatározott kamat alapján késedelmi kamatot és jogi úton történő behajtás esetén járulékos költségeket számítunk fel! Egyéb fogyasztóinkkal a közüzemi szerződésben meghatározott mértékű késedelmi kamatot számítunk fel.

Fogyasztók adatainak változása

A díjfizetési kötelezettséget érintő változást: név, cím, díjfizető változás, lakás eladás, költözés, értesítési címváltozás, stb., a szolgáltató felé 8 napon belül, írásban kell bejelenteni. A változások bejelentésére a Mór Dózsa Gy. u. 22/A szám alatti ügyfélszolgálati iroda nyújt lehetőséget.

A bejelentési kötelezettség a régi és az új tulajdonost egyetemlegesen terheli. Amíg a változás bejelentés nem történik meg, addig a díjfizetési kötelezettség a korábbi tulajdonost terheli.

Gyakran ismételt kérdések

Tájékoztatjuk Önöket, hogy milyen lehetőségük van a radiátorcserére, kihez forduljanak ezzel kapcsolatban. Továbbá arról, hogy nem közömbös, hogy milyen anyagú - acéllemez, alumínium - fűtőtestet vásárolnak radiátorcsere céljára és a beépítendő radiátor hőleadása nem haladhatja meg a jelenlegi radiátorét.

A fűtőtestcserét be kell jelenteni a közös képviselőnek a távhőszolgáltatónak, és mindkét helyről - engedélyt kell kérni a cseréhez. Egyes fogyasztóink - és sajnos nem kevesen - úgy vélik, hogy kinek mi köze az ő lakásához, senki ne mondja meg neki, hogy milyen anyagú és nagyságú radiátort tegyen fel a lakásába. A lakástulajdonos a közös képviselő felé tartozik a bejelentési és engedélyezési kötelezettséggel (alapító okirat). A radiátorcsere a költségfelosztást is érinti, ezért a változásokat a távhőszolgáltatónál is át kell vezetni. Bár a fűtőtest (nem minden esetben) a fogyasztó tulajdona, ugyanakkor része egy osztatlan tulajdonnak (fűtési rendszernek) és az abba való beavatkozás, ha nem szakszerű, más fogyasztónak (esetleg az épület más részén) fűtési hibát, szélsőséges esetben fűtési elégtelenséget okozhat.

Néhány mondat a fűtőtestek anyagáról: Ha az épület alumínium, pl. radal radiátorokkal van felszerelve, abban az esetben nem jó, ha a fogyasztó lakásában acél anyagú, pl. DUNAFERR-LUX radiátor kerül felszerelésre, mert a két különböző anyagú radiátor között a víz közvetítésével elektrolízis, belső korrózió jön létre és általában a többféle anyagú radiátor „megeszi” a másik típust. Volt rá eset, hogy ez 3 éven belül bekövetkezett, azaz kilyukadt a DUNAFERR-LUX radiátor. Ennek a folyamatnak a fordítottja is megtörténhet. Az elektrolízis folyamán a rendszerben "iszap" keletkezik és az különböző helyeken lerakódhat a fűtési rendszerben.

Ha korszerű termosztatikus radiátorszelepeket építünk be, akkor emelkedik-e a lakásban a hőmérséklet?

A fűtőtestek áthelyezését miért kell előzetesen bejelenteni a távhőszolgáltatónál?

A fűtési és melegvíz hődíj a szolgáltató által a távhő előállításához felhasznált földgáz, víz, a kazánházi és hőközponti villamos energia és technológiai anyagok költségéből, valamint környezetterhelési díjból, energiaadókból áll. A hőenergia árát befolyásolja még a kazánházi energiaátalakítás hatásfoka és a hálózati veszteség.

A díj egy részét alapdíjként kell fizetni, így kisebb anyagi megtakarítást jelent a hőenergiával való takarékosság. Az egy díjtételes rendszer sokkal ösztönzőbb?

Fűtési rendszerek szekunder oldali korszerűsítése

Tisztában vagyunk azzal, hogy a móri távhőszolgáltatás kevésbé korszerű részét a lakók (fogyasztók) tulajdonában lévő úgynevezett szekunder rendszerek alkotják. A távfűtési rendszer előnyei akkor érvényesülnek a legjobban, ha minden része – az önkormányzati tulajdonban lévő fűtőmű, távvezetékek, hőközpontok, az úgynevezett primer rendszer és a lakók (fogyasztók) tulajdonában lévő az épületen belüli alapvezetékek, strangelzárók, légtelenítők, radiátorok, radiátorszelepek, az úgynevezett szekunder rendszer nagyjából azonos műszaki szinten vannak. A távhőszolgáltatás előnyeinek kihasználása szempontjából a legfontosabb cél, hogy minél több fogyasztó mérhesse és szabályozhassa hőfogyasztását. Sajnos a mai napig csak 40 db lakásban végeztették el a fűtéskorszerűsítési munkálatokat, ami a lakás fűtésszabályzási korszerűsítését, egyedi mérésre való átállítását, dinamikus strang szabályozók beépítését jelentette. Ezért a lehetőségeinkhez képest mindent meg kívánunk tenni a fogyasztóink közreműködésével a távhőszolgáltatás fejlődése és korszerűsödése érdekében. Ezért támogattuk jelentősen az egyedi mérésre -(költségosztók beépítése) - való áttérést. Az egyedi mérésre való áttérés megvalósításával az eddigi adataink szerint lakásonként 5-25 % -os fűtési költség megtakarítás tapasztalható.

A fűtési rendszer korszerűsítését épületgépész tervezővel kell megterveztetni, akinek feladata elvégezni a MÓRHŐ Kft-vel az előírt egyeztetéseket is. A kivitelezést megbízható, jó szakemberekből álló, referenciákkal rendelkező vállalkozásokra szabad csak rábízni. A MÓRHŐ Kft. is vállalkozik fogyasztói berendezés korszerűsítésre.

A lakások hőmérsékletének szabályozhatósága, valamint a hőenergiával való takarékoskodás lehetősége független az energiahordozótól. A MÓRHŐ Kft 2001-ben 40 db távfűtött lakás egyedi mérősítésében vett részt.

A mérés szerinti elszámolás azt jelenti, hogy a nagyobb hőfogyasztás magasabb összegű számlát, a kevesebb hőfelhasználás alacsonyabb összegű számlát eredményez. A hőenergiával való gazdálkodás, takarékoskodás az egyén számláján a tárgyévet követő hődíjelszámolás benyújtását követően jelentkezik.

Mit tehet a lakóközösség annak érdekében, hogy a lehető legkevesebbet fizesse a távfűtésért?
A takarékosság legfontosabb tényezője az épületben lévő fűtési rendszer állapota. A jó műszaki állapotban levő fűtőberendezés, a jól szabályozható fűtőtestek a takarékoskodás előfeltételei. Az egyedi mérésre való áttérés előtt célszerű ezért megvizsgálni az épületben lévő központi fűtés elemeinek (radiátorok, radiátorszelepek, strang szabályozók, légtelenítők, stb.) állapotát.

Jó támpontot nyújt a mérlegeléshez az épület hőfelhasználásának ismerete is. Az épületek hőfogyasztási adatai a MÓRHŐ Kft. ügyfélszolgálatán kérhetik el az épületek – lépcsőházak közös képviselői, fogyasztói megbízottai. Ha az épület fogyasztása az összehasonlítás alapjául szolgáló hőfelhasználási mutatója (MJ/lm³) túl nagy (több év tekintetében magasabb, mint 220 MJ/lm³), akkor célszerű sürgősen beavatkozni.

A fűtési rendszer korszerűsítése jelenti az olcsóbb, gyorsabban megtérülő beruházást, melyet célszerű kiegészíteni a költségmegosztási rendszer telepítésével.

Móron döntően egycsöves átkötő szakasz nélküli fűtési rendszerek találhatóak (Vámos köz,
Dózsa Gy. u., Kodály u. panelépületei). Meghatározó még az egycsöves átkötőszakaszos fűtési rendszerek száma (Vértes út), valamint kevés számban kétcsöves fűtési rendszerek vannak (Garzonház, OTP lakások, Kodály u. „Kisgyóni” házai).

A legfontosabb teendő a jó minőségű, lehetőleg termosztatikus radiátorszelepek beépítése, átkötő szakaszok kialakítása, amit célszerű kiegészíteni a párologtatós vagy elektronikus költségmegosztók felszerelésével, illetve az ezekkel végzett költségmegosztással. Fontos az egyedi felszálló vezetékek szabályozásának megoldása is, differenciál nyomáskülönbség szabályozók beépítésével. Fontos, hogy a szabályozás, méréssel párosuljon. A tervező előírhatja egyéb kiegészítő szerelvények beépítését, és szükség lehet a keringtető szivattyú cseréjére is, vagy a meglévő szivattyúk frekvencia-váltós hajtás átalakítására, ez utóbbi a távhőszolgáltató feladata.

Itt is a legfontosabb teendő a jó minőségű, lehetőleg termosztatikus radiátorszelepek beépítése, amit célszerű kiegészíteni a párologtatós vagy elektronikus költségmegosztók felszerelésével, illetve az ezekkel végzett költségmegosztással. Azonban még nagyon fontos az egyedi felszálló vezeték szabályozás megoldása is, differenciál nyomáskülönbség szabályozók beépítésével.

Kétcsöves fűtési rendszerek	Egycsöves átkötő szakaszos fűtési rendszer

A kétcsöves fűtési rendszerek esetén a legfontosabb, hogy a már elhasználódott fűtőtestszelepek helyére megbízható, jó minőségű termosztatikus szelepek, a strang szabályozók helyére dinamikus szabályzású szelepek kerüljenek beépítésre. Ha termosztatikus radiátorszelepeket választanak, akkor a helyiség hőmérséklet-szabályozása is egyszerűbbé válik, ezek ugyanis önműködően tartják a beállított helyiség-hőmérsékleteket. Célszerű a korszerűsítés során a párologtatós, vagy elektronikus költségmegosztók felszerelése, és az ezekkel végzett fűtési hődíj megosztás.

Távfűtési költségmegosztás

Jelenleg a fűtési célú távhőszolgáltatás nyújtásához felhasznált primer energia mennyiségét épületenként méri a MÓRHŐ Kft., majd e mérés alapján készíti el a tárgyévet követő év február hónapjában az épületszintű hődíj elszámolást. A teljes épületre megállapítható díjak felosztási arányait a tulajdonosok határozhatják meg.
Költségmegosztás elve: azért kívánok fizetni, amit elfogyasztottam, ha kevesebbet fogyasztok, kevesebbet is fizetek.

E cél elérésében lehetnek segítségünkre a fűtési költségek felosztását segítő műszaki megoldások, rendszerek.

Az energiafelhasználási szokások megváltoztatására csak akkor van értelme ösztönözni a fogyasztókat, ha lehetőségük van tenni ennek érdekében, hogy igényeik szerint befolyásolhassák az energiafogyasztásukat. Ennek hiányában a fogyasztással arányos költségosztási rendszer csak elégedetlenséget és újabb problémákat eredményeznek.
A használati melegvíz esetében a helyzet rendkívül egyszerű, mindenki annyi meleg vizet engedhet a csapokon, amennyire szüksége van, amit a melegvíz órán történő mérés alapján a számla ellenében megfizet.

A fűtési rendszer az esetek nagyobb részében sokkal problémásabb terület. A lakóhelyiségek fűtését a radiátorok hőleadása biztosítja. Egy távfűtéssel ellátott társasház lakója, ha radiátorainak hőleadását változtatni szeretné, akkor egyetlen lehetősége a radiátoron átáramló víz mennyiségének változtatása. Azokban az épületekben, ahol ún. kétcsöves (a radiátorok egy csőpárra, úgynevezett strangra csatlakoznak vagy egycsöves, átkötőszakaszos (a strang csak egyetlen cső, a radiátor zárhatósága érdekében átkötőszakaszt építenek be) fűtési rendszer van, és a rendszerbe radiátorszelepeket is építettek, ott a szabályozás elvi lehetősége adott.

Mindenképpen szükséges, hogy a kézi szelepek üzembiztosak, működőképesek legyenek. Ha azonban ezek a szelepek jelentékeny javítást igényelnének, végleg tönkrementek, vagy eleve hiányoztak, akkor mindenképpen ajánlatos termosztatikus radiátorszelepeket alkalmazni. Ezek a szelepek automatikus helyiséghőmérséklet-szabályozásra képesek, ami a fogyasztói beavatkozást igénylő kézi szelepek alkalmazásához képest nagyobb energia megtakarításra ad lehetőséget.

A termosztatikus szelepek segítségével a világítás és főzés során keletkező, vagy a napsugárzásból bejutó, "ingyen" hő hasznosítása révén érhetünk el megtakarítást.

A költségek szerkezete

A távhőszolgáltatásért havonta fizetendő díj két alapvető tételből áll, az alapdíjból és a hődíjból. Az alapdíjat a lakások légtérfogatának arányában kell fizetni, a hődíj a mért hőfogyasztással arányos.

Műszaki szempontból egyszerű a helyzet, ha a fűtési elosztó-hálózat kialakítása olyan, hogy minden lakás fűtése önálló alrendszer, amely az épület fűtési rendszeréhez egy ponton csatlakozik. Ebben az esetben ugyanis a lakások fűtési energiafogyasztása egy mérővel közvetlenül mérhető.

Általában a lakások fűtési hőfogyasztásának egyben való mérésére nincsen mód, csak az ún. költségosztó készülékek segítségével annak meghatározására, hogy az egyes hőleadókra a teljes fogyasztás mekkora része jut. Adott időszakra vonatkozó fűtési költségek megosztásának elvi alapja az, hogy az időszak végén a radiátorokra felszerelt költségosztó készülékekről leolvasott mennyiségből a kiértékelés után megállapítják az egyes hőleadók fogyasztási részarányát. Végül a fogyasztások arányának felhasználásával oszthatók fel a költségek. A kiértékelés olyan tényezőket vesz figyelembe, mint a radiátor mérete, a radiátor és a költségosztó készülék kapcsolata és a méretezési helyiséghőmérséklet. Léteznek olyan kivitelű költségosztók is, melyeket ezeknek a tényezőknek előzetes figyelembevételével készített skálázással látnak el, így a leolvasás után további bonyolult kiértékelési eljárásra nincsen szükség.
A költségosztó készülék azonban egyáltalán nem méri közvetlenül a radiátor által leadott energia mennyiségét. A készülékekről leolvasott, majd a megfelelő tényezőkkel kiértékelt mennyiségek csak arányosak a fogyasztással. Egy lakás radiátorainak költségosztó készülékeiről nem lehet közvetlenül meghatározni a szóban forgó lakás fűtési energiafelhasználását. A fűtési költségosztás során egy-egy lakás radiátorainak leadott hőmennyiségét kell az épület összes hőfogyasztásához hasonlítani, ezért a korrekt költségosztás megvalósítása érdekében mindenképpen törekedni kell az épület minden radiátorának költségosztó készülékekkel való felszerelésére.
Sajnos azonban vannak olyan hőleadók a fűtési rendszerekben, amelyeket nem tudunk költségosztóval ellátni. Ilyenek pl. a fürdőszobákban használatos csőfűtőtestek, de ilyennek számítanak a helyiségeken át vezetett fűtési csövek is, melyek akkor is hőt adnak le, ha a radiátorokat teljesen lezárják. Az ezek által leadott hő mennyisége benne foglaltatik a hőközpontban mért mennyiségben.

A hődíj tulajdoni hányad alapú felosztási rendszeréről való áttéréskor azonban meglepetésként éri egyes lakások tulajdonosait, hogy lakásuk fűtési hőfogyasztása az eddigi, az épület összes fűtött légköbméterére vett átlaghoz képest jelentősen nagyobb, s ennek megfelelően fűtési költségei is megugranak. Pedig ez természetes jelenség. Vannak az időjárásnak jobban kitett lakások - a saroklakások több falon át érintkeznek a külvilággal, a legfelső vagy legalsó szinten lévő lakások felülről, vagy alulról nem fűtött terekkel érintkeznek -, mint a közbülső emeletek lakásai. Ebből a szempontból halmozottan hátrányosnak számítanak pl. a legfelső emeleti saroklakások. De további különbségek oka lehet a nyílászárók réstömítettsége illetve réstömítettlensége vagy a fogyasztói szokások is. Két azonos fekvésű lakás fűtési hőfogyasztása is eltérő lehet amiatt, hogy az egyiknél a rosszul tömített ablakok miatt jelentős ún. filtrációs hőveszteség-többlet lép fel. A szabályozhatóság lehetőségével jól élő fogyasztó az erre kellő figyelmet nem fordító társával szemben számottevő megtakarítást érhet el. Ezzel szemben egyes lakások távhőköltségei csökkenni fognak már amiatt is, hogy védett, más lakások által körbevett fekvésük miatt fűtési hőigényük kisebb. A hődíjakban jelentkező különbségeknek és az ebből eredő feszültségeknek az enyhítésére korrekciós tényezőket szoktak használni.

Ez azonban nem feltétlenül szerencsés megoldás. Azokban a társasházi épületekben, ahol pl. egyedi gázfűtés és mérő van, a különféle lakások fűtési hőfogyasztása és az ebből eredő gázszámla összege között ugyanúgy többszörös különbségek lehetnek, mégsem jut eszébe senkinek, hogy a kedvezőtlen fekvésű lakások fűtési költségeit a kedvezőbb helyzetben lévők finanszírozzák. A korrekciós tényezők használatával kialakított kompenzációs rendszer azonban ezt jelenti, mert a fogyasztási arányokat úgy változtatja meg, hogy a nagyobb hőigényű lakások költségeit csökkenti, a kisebb fogyasztású lakásokét pedig ennek megfelelően növeli. A magasabb belső hőmérséklet fenntartása is nyilvánvalóan többletfogyasztást okoz

A költségosztó készülékeket nem olvassák le minden hónapban, csak a fűtési időszak végén egy alkalommal. A fogyasztási és a költségviselési arányokat így csak teljes fűtési időszakra lehet meghatározni. Számlákat fizetni azonban minden hónapban kell. A lakás tulajdonosa számára ez utólagos befizetési kötelezettséget jelenthet, vagy azt, hogy a többletbefizetést csak az elszámolás után kapja vissza.

Viszonylagos olcsósága miatt a legelterjedtebben használt változat az elpárologtatós költségosztó készülék, amely speciális folyadékkal töltött ampullát tartalmaz, amelyet a radiátor megfelelő helyére fel kell szerelni. Az ampullában lévő folyadék tulajdonsága, hogy a hőmérsékletével arányos sebességgel párolog. Minél melegebb a folyadék, adott idő alatt annál több fogy belőle az ampullából. A készülék rögzítési helyét úgy választják meg, hogy a folyadék megközelítőleg a radiátor közepes hőmérsékletét vehesse fel, így azt mondhatjuk, hogy a folyadék párolgásának intenzitása a radiátor hőmérsékletével arányos. A radiátor hőleadása - ami a költségosztás szempontjából igazából érdekes - azonban a saját közepes hőmérséklete és a helyiséghőmérséklet közti különbséggel arányos. Ha valaki a radiátorszeleppel a radiátoron átáramló víz mennyiségét csökkentve ér el alacsonyabb hőmérsékletet lakása egy helyiségében, akkor adott radiátor belépő hőmérséklet mellett alacsonyabb kilépő, és ezzel együtt alacsonyabb közepes hőmérséklet alakul ki. Ennek hatására kevesebb folyadék párolog el, ezzel végül is a takarékoskodás hatása megjelenik majd a költségosztásban. Az ampullákba töltött folyadék természetesen nem csak a radiátor, de a helyiség hőmérsékletén is párolog, még ha csekélyebb mértékben is. Ennek két következménye van. Amikor a fűtési szezon végén a költségosztást végző cég a készülékeket leolvassa, egyúttal az ampullákat is lecseréli.

A készülék akkor mér pontosan, ha a radiátor közepes hőmérsékletét érzékeli. Ennek érdekében igen gondosan kell megválasztani a költségosztó készülékek felszerelési helyét. Az előzőekben már az épület fűtöttségi egyensúlya kapcsán említettük annak szükségességét, hogy a radiátorok méretének helyességét ellenőrizzük a költségosztási rendszer bevezetése előtt. Tegyük fel, hogy egy helyiségben annak hőigényéhez mérten túlságosan nagy radiátort építettek be, és a radiátorszelep fojtása révén értük el, hogy a helyiség ne legyen túlfűtött. Ekkor az alacsony vízáram miatt a radiátornak csak a vezetékcsatlakozások felőli része vesz majd részt a hőleadásban. Az általános szabályok szerint a radiátor vízszintes méretének közepére felszerelt költségosztó ilyenkor nem a valós közepes hőmérsékletet fogja érzékelni, a szóban forgó radiátor részaránya a valósnál alacsonyabbnak fog mutatkozni.
Az efféle hátrányokat küszöbölik ki az elektronikus költségosztó készülékek, melyek közül egyesek a helyiséghőmérsékletet is regisztrálják a radiátor közepes hőmérséklete mellett, azonban ez utóbbit még mindig egy érzékelő méri. A kifinomultabb gyártmányok viszont külön érzékelik a radiátor be-, illetve kilépő hőmérsékletét és a helyiséghőmérsékletet. Sajnos az ilyen berendezések ára jelentősen magasabb, mint az elpárologtatós társaiké.

A fogyasztással arányos költségosztási rendszerre való áttérést gondos előkészítésnek kell megelőznie, mely magában foglalja a szekunder hőellátó rendszer felülvizsgálatát, a szükséges felújítási munkák elvégzését is.

Általánosságban elmondható, hogy a költségosztási rendszer csak jól működő fűtési rendszer esetében üzemeltethető sikeresen:

· biztosítani kell, hogy minden helyiségben a megfelelő méretű radiátor legyen.

E szükséges mértékű felújításokat szakértő tervező tervei alapján kell megvalósítani. A fűtési költségosztó készülékeket minden lakásban fel kell szerelni minden olyan hőleadóra, amely erre alkalmas.

Nem maradhat el a tulajdonosok alapos és mindenre kiterjedő tájékoztatása sem, hogy az első perctől kezdve tudatában lehessenek a rendszer bevezetésével rájuk váró változásoknak, s azokra idejében felkészülhessenek.

Gázmotoros hőtermelés

Egyidejű hőenergia- és villamos energia-termelés ugyanabban a berendezésben, ugyanazon tüzelőanyagból. Kogenerációs technológia alkalmazása esetén a hőenergia alapigényét a kogenerációs berendezéssel elégítjük ki, természetesen kazánokkal kiegészítve a csúcsigény idejére. A megtermelt villamos energia helyben felhasználható, illetve értékesíthető az áramszolgáltatónak, aki továbbadja a saját hálózatán.

· Az Európai Unió környezetvédelmi előírásait is kielégítve csökken az erőművi széndioxid és nitrogénoxid kibocsátás, Mór és környéke levegője tisztábbá, egészségesebbé válik.